Kétezertizenhat

Ha már új esztendő, akkor úgy illendő, hogy az újévi fogadalmakról is szó essék.
Annak ellenére, hogy az utóbbi években megpróbálkoztam vele, tudjátok, hogy nem vagyok az ilyen dolgok híve. Az új év - új én jellegű nagy elhatározásokat alapból hülyeségnek tartom, amiket legritkább esetekben követi csupán valódi tett is.

Arról nem is beszélve, hogy az eddigi nagy kaliberű, szubjektív és kézzel foghatatlan céljaimat, mint például az egészséges életmód, nem is igazán lehetett teljesíteni. Az addig rendben van, hogy kevesebb szemét kaját ettem és többet sportoltam tavaly, mint azelőtt, de azért eddig sem voltam olyan vészes, és még mindig bőven lehetne javítani a helyzeten.

Úgyhogy úgy döntöttem, hogy idén teszek ugyan egy újévi fogadalmat, de egy egyszerű, objektív, nem teljesíthetetlen célt tűzök ki magam elé. Egy olyat, amiről egyértelműen el lehet majd dönteni, hogy teljesítettem vagy sem.
Ez pedig úgy hangzik, hogy amint felszárad a hó, elkezdek edzeni rá és 2016-ban lefutok egy félmaratont.