2014. július 8.

A mez-kérdés margójára, avagy mi a helyzet a fuszekli-fronton?

A világbajnokság mérkőzéseit - a vizsgaidőszakban egészségesnél sokkal szorosabban - figyelemmel kísérve ébredt fel bennem lassanként az ellentmondást nem tűrő késztetés, hogy a válogatott mezekről szóló eszmefuttatásomat kiegészítsem. Mert most komolyan: mi a helyzet a sportszárakkal?

Kezdjük ott, hogy úgy tűnik, manapság az a tendencia, hogy szeretnek a felsővel megegyező színű nadrágokat a focistákra aggatni; és ezzel így önmagában nincs is semmi baj: a klasszikus német fehér mez - fekete nadrág kombóért mondjuk kár, de összességében szép, letisztult, elegáns szereléseket láthatunk így. Arról mondjuk fogalmam sincs, hogy a brazilok és az ausztrálok miért kaptak a sárga felsőjük mellé fehér nadrágot és sportszárat, ha egyszer sokkal szebb volt az összeállítás kék, illetve sötétzöld gatyával, de most nem ez a lényeg.

A lényeg az, hogy az egyszínű szerelésekhez vagy a mez alapszínéhez, vagy a mez kiegészítő színéhez passzoló zokni dukálna, de a tervezőknek ez már valamiért túl sok.


Az Adidas már önmagában is túlcsicsázza a sportszárakat, így próbálnak színt vinni az egyhangúságba, de az eredmény közel sem nevezhető tetszetősnek. A Nike ezzel szemben ugyan egyszínű, de a meztől teljesen eltérő fuszeklikat erőlteti, amivel viszont nem ér el mást, csak teljes kakofóniát... egy-egy ruhadarab olyan, mint ha nem is ugyanannak a szerelésnek a részei lenne.

Én megértem, hogy az adott nemzet zászlójában benne van a kívülálló szín is, de az összhatást akkor is hazavágja. A legelrettentőbb példa talán a franciák amúgy kifejezetten szemrevaló tiszta kék outfitje. Hát hogy lehet ehhez bordó fuszeklit választani?

Vagy a horvátok piros-fehér kockás meze kék sportszárral. Vagy hogy hazai példát hozzak: egyszer a Diősgyőr is pályára merészkedett idén fehér felsőben és nadrágban, rikító piros sportszárral. (Persze még így is egyértelműen a DVTK-nak van a legszebb meze kis hazánkban; bár ebben a mezőnyben mondjuk nem nehéz... könyörgöm, a Loki mezeken comic sans-szal van írva hátul a név. Horror.)


Az egyetlen hely, ahol az efféle gondolkodás egész vállalható eredményt szült, az furcsamód nem más, mint a magyar válogatott meze. Nem vagyok feltétlen rajongója a dolognak, de már egészen megszoktam: piros felső, fehér nadrág és zöld sportszár.

Lehet, hogy a vízszintesen sávozott zászló a nyitja a dolognak...

1 megjegyzés:

Dorka írta...

Szerintem a franciák összeállítása nem olyan rossz, az utóbbi években úgy is nagy divat volt a color blocking. Nézz utána! :))